Szörnyetegek... Egy amerikai tanulmány legalábbis ezt állítja a mai huszonévesekről, akiket a szülők túl önállótlanná, önzővé neveltek. Túlszerették őket. Lehet ilyet? És ha igen, mit kezdjünk a másik aggasztó véglettel: az elhanyagoltakéval. Ennyire keskeny volna az ösvény a helyes szülői magatartás számára? Vagy ne vegyük túl komolyan az ilyen "szülőstresszelő" írásokat?
Amerikai tudósok szerint felnőtt az első olyan generáció, amelynek tagjait a szülők állandó aggodalma kísérte: Ezeket a gyerekeket a szülők nem akarták neurotizálni, inkább mindent megengedtek nekik. Rajzaikkal, képeikkel, játékaikkal tele volt a lakás, ők voltak a legfontosabbak. A tudósok szerint ez a „túllihegett” generáció önállótlan, önző, gyenge és kapzsi. Anyáinktól teljesen eltérően a mai kor szülőjének állandó aggodalma lett a gyerek. Az, hogy mit eszik, mit visel, kik a barátai, milyenek a jegyei, hogyan vizsgázik és hogy biztonságban legyen a házon kívül – a lista végtelen. Olyannyira, hogy egy amerikai tudós, Joseph Epstein már nevet is adott ennek az új jelenségnek, találékonyan kindergarchynak nevezve el a mai társadalmat, ahol a gyermekek uralják a felnőtteket. „Ha egy pillantást vetünk a gyerekes otthonokra, rögtön látható az eredmény: játékok mindenhol, rajzok a hűtőre mágnesezve, a televízióban állandó gyerekműsorok szólnak, a szülők pedig alig többek, mint utat egyengető szolgák. A gyermek a családban a háttérből az előtérbe került, ahol sokkal több figyelem összpontosul rá, a fejlődésére és az apró eredményekre, amelyeket eközben elér”
